Háklár Attila visszaemlékezése

Háklár Attila vagyok 32 éves egy gyermekem van, Kecskeméten élek.
Az ORFK állományában dolgzom, 2001 óta vagyok rendőr tiszthelyettes.
A Somogyszobi iskoláról nincs rossz emlékem a legelső talán Rátky Kati tanár néni aki tyúkanyóként őrködött felettünk.
Ma is kellemesen élem meg amikor a kis konyhájukban zsíroskenyeret ettünk és teát ittunk, vagy ott vártuk a buszt ha sötét volt mert mindig odafigyelt rám, ránk.

Kellemes emlékek törnek fel most bennem:

A karácsonyi ünnepélyek visszahozhatatlan hangulata, a játszva tanított olvasás számolás a kis osztálytermünkben, földszinten a folyosó végén.(Remélem megvan még?)
Természetesen kellemesen gondolok vissza Rátky vagy Beke tanár bácsira is aki a nagy méterrúdjával őrködött a rend felett.

A felső tagozat volt a következő állomás ami nyomot hagyott bennem.
Megérkezett Németh Ferenc tanár bácsi aki az osztályfőnökünk lett és későbbi életem meghatározó személyisége.
Szigorú de következetes nevelése akkori szemmel nagyon kellemetlen volt, de mai szemmel már tudom mi volt a célja-ha akkor nem is értettem meg.
Megpróbált egyenes valamirevaló embert nevelni belőlünk. Véleményem szerint ennek maximálisan eleget is tett.
Sorolhatnám a tanárokat kik voltak a kedvencek vagy kik nem de ennek már nincs jelentősége mert ha mai szemmel nézem őket akkor teljesen más aspektusból más a kép mindenkiről.

Spanics tanár néni oroszóráitól a hideg rázott ki tudom ez is hozzátartozott az ismeretanyaghoz (Mondjuk ma úgy gondolom inkább a rendszerhez.).

Beke tanárbácsi matekórái…

Ujvári tanár bácsi rajz és technika órái. Ezeket úgy vártam mint a messiást.

Összességében csak kellemesen tudok visszagondolni a Somogyszobi általános iskolára.
Az általános iskola utáni tanulmányaim során nem tapasztaltam negatív megkülönböztetést amiatt ,hogy vidéki kis iskolából jöttem.
Ha voltak hiányosságaim azt nagymértékben magamnak és kisebb mértékben az iskolámnak köszönhettem.
De ezt a mai napig orvoslom azzal, hogy a lehetőségeimhez képest fejlesztem magam minden olyan területen ami fontos az életemben.

Minden kis diáknak azt tanácsolom,hogy tanuljanak mert ha most nem is később hasznát látják.

Háklár Attila

Kecskemét, 2007. február 25.