„Az eltűnt idő nyomában” Miksó Anett emlékezése

Már több, mint húsz éve, hogy először ültem be első osztályos kisdiákként a somogyszobi Általános Iskola padjába. Bevallom, nem minden pillanatra emlékszem kristálytisztán, arra az örömre viszont határozottan emlékszem, amit akkor éreztem, mikor tudatosult bennem: tudok olvasni. Aztán jött az írás, a számolás, a rajzolás..., megannyi új felfedezés. Rengeteget köszönhetek, köszönhetünk, alsó tagozatos osztályfőnökömnek, Németh Ferencné tanárnőnek, akinek vitathatatlan szerepe volt készségeink kifejlesztésében, és aki mindig játékosan, szórakoztató módon, mindig kedvesen próbálta belénk plántálni a kötelezőt, ugyanakkor gyakorlati tudásunkat is erősítve bevezetett bennünket egyéb „tudományokba”, minket, lányokat például a varrás rejtelmeibe.

A felső tagozatba kerülve eléggé megilletődötten vettük tudomásul, hogy a maga körül tekintélyt parancsoló, a folyosókon mindig méterrúddal közlekedő, szigorú matematika tanár, Beke Pali tanárúr lesz az osztályfőnökünk. Az évek során aztán bebizonyosodott, hogy a zord külső kedves, érző szívet takar, aki csak a javunkat akarja, így utólag még az osztákyfőnöki óra keretén belül megtartott plusz matematika órák is megbocsáthatóak. Számomra különösen hasznosak voltak ezek az órák, talán ennek nagy szerepe volt abban, hogy a későbbiekben, középiskolámban, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban matematika tagozatos osztályba kerültem, és ahol kételyeink ellenére is világossá vált, hogy mi falusi iskolából érkezők is fel tudjuk venni a versenyt a városi iskolából érkező társainkkal, sőt, akár az osztály élvonalába is tudunk kerülni. A matematikával a kapcsolatom olyannyira szoros maradt, hogy érettségi után sikeres felvételi vizsgát tettem, és a budapesti Pénzügyi Számviteli Főiskolán (ma Budapesti Gazdasági Főiskola) folytattam tanulmányaimat, ahol közgazdász diplomát szereztem. A nagybetűs életbe kilépve 1 hónappal a diplomám átvétele után felvettek életem első munkahelyére. A következő években pénzügyi területen próbáltam kamatoztatni tudásomat. Az állandóan bennem munkálkodó tudásszomj azonban nem csillapodott, így beiratkoztam az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézetébe, ahol a munkámmal párhuzamosan folytatott tanulmányaim eredményeképpen két év után jogi szakokleveles közgazdászként másoddiplomát szereztem.

Az élet két és fél évvel ezelőtt Párizsba sodort, ahol ismét tanulásra adtam a fejem, ezúttal a francia nyelvvel ismerkedem a Sorbonne egyetemen.

És hogy mit adott nekem az általános iskolám? Az alapokat, a tanulás szeretetét, színvonalas oktatást, nem utolsósorban „friss levegőt”. Ha erre gondolok, még az egykori testnevelés órák elején kötelező - általam nem annyira kedvelt - 12 perces futás kínjai is felejthetők.

Köszönet minden volt tanáromnak áldozatos munkájáért, végtelen türelméért.

Miksó Anett

2007. január 22.

.