Nagy Annamária emlékezése

Nagy Annamária vagyok az 1989-1990-es tanév végén ballagtam el a somogyszobi ált. isk-ból, a következő tanévben szeptemberben már Kaposváron az akkori 512-es iparművészti iskola padjában ültem. Az ottani osztály összetétele diákok lakhelye szempontjából nagyon összetett volt. Voltak hozzám hasonlóak akik szintén falusi iskolából jöttek és voltak szép számmal (főleg Kaposvár és Marcali) akik városi ált. iskolába jártak előtte. Jó magam nem éreztem semmiféle nehézséget az ottani tanulmányaim során ami arra engedett volna következtetni, hogy az a falusi iskola hiányos oktatása miatt lenne.

Nem egyszer miközben Kapsváron ültem számtan órán eszembe jutott korábbi matematika tanárom (Káldi Zoltánné) által sokat halott mondat miszerint: „Vért fogunk izzadni!” és igen, milyen jó volt odafigyelni (még ha nehéz is volt) azokon a fránya matek órákon. Később Tatabányán a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára (közgazdasági szak) jártam és ott is volt előadás amikor vissza emlékeztem erre a pár szóra. Amikor erre gondoltam soha nem rosszallóan jutott eszembe a múlt. Nekem a főiskolán sem volt semmi hátrányom mert falusi iskolában tanultam. Persze tudnám sorolni még a tantárgyakat, hogy miből milyen plusszokat kaptunk, mert volt ilyen is. Magyar órákon az éppen aktuális ünnepi játékokat, szokásokat (mint pl.: a betlehemezés) mindig betanította nekünk Erzsi néni (Hosszú Lászlóné). Amit aztán így gyakorlatban látva és játszva könnyen elsajátítottuk és megértettük annak mondanivalóját, értelmét, célját. S emellett még a csapatot is jól összekovácsolta. Nagyon jó volt, hogy technika órán ki tudtunk menni a szabadba és a gyakorlati kertben megismerkedve a kerti szerszámokkal elsajátítottuk a konyhakerti növények termesztését. Ez ma egy városi iskolában már teljesen kizárt és a gyerekek egész nap az osztálytermekbe vannak bezárva. Semmiféle szabadban (azaz a friss, szmogtól mentes levegőn) nincs lehetőségük bármilyen tantárgyhoz gyakorlati tapasztalatot gyűjteni. Mókás, és a mi osztályunk nem is büszke rá, volt olyan is, hogy a névjegyünk (8/A A SZTÁR) formában vetettünk virágmagot (hogy az akkori 7-ket 1 év múlva is kisértsük) persze ez a virág soha nem kelt és nőtt ki. Én nagyon szívesen emlékszem vissza a csalakúti kirándulásokra is. Amit minden évben a fegyvereserők napján megszerveztek nekünk. Ott mindig, változatlanul paprikáskrumplit főztünk bográcsban – amit ott úgy faltunk mintha manna lenne - . Ezek igazán falusi iskola adta emlékek… Én szívesen emlékszem vissza ált. iskolai diákéveimre. Azt hiszem a felsorolást az akkor átélt emlékekről még sokáig folytathatnám de ezen írománynak ugyebár nem ez volna a lényege és az 5 évente rendszeresen megszervezett oszt. találkozókon azt mindannyian ecseteljük, ki-ki a maga módján. A mi régi osztályunk is nemrég tartott egy ilyen összejövetelt és nagyon jó volt hallani arról, hogy volt tanáraink többsége még mindig (jó erőben és egészségben- amit még ezúton is hosszú ideig kívánok nekik) az iskolában dolgozik.

Én arra a kérdésre, hogy a falusi iskola tanulói mennyire vannak hátrányban a városi iskolákkal szemben a választ 2 oldalról tudom megközelíteni, hiszen mint már írtam mint egy volt diáknak tapasztalataim vannak erről. De

 ugyanakkor nekem mint szülőnek is van véleményem erről a dologról. Összehasonlítási alapom is van, mert az én két fiam (Valter 11, Gellért 10) Nagyatádra, tehát egy városi iskolába járnak. Elmondhatom nem tanulnak mást mint a somogyszobi barátaik, szomszédgyerekek. A tanulás mássága nem iskolától függ. A nagyatádi iskolában is vannak kevésbé szimpatikus tanárok mint a gyermekeim, mint pedig az én számomra. Az egyik fiam alsó tagozatban különösen jó oktatásban részesült míg a másik fiam tanító

nénijének a módszerereivel voltak kétségeim, amik most felsőosztályban beigazolódtak. Nekem a somogyszobi iskolában alsótagozatban Rátky Ivánné – Kati néni volt az oszt. fönököm. Úgy gondolom remek nevelő volt és sok pluszt kaptunk tőle. Ő nem csak tanító volt, hanem egy igazi pedagógus. Az egyik fiamnak dislexia-s problémái voltak, nagyon nehezen tanult meg olvasni. Nem igazán tudott haladni a többiekkel és legfőképp az ottani tanítási módszerrel. Én itthon úgy tudtam neki segíteni, ahogy korábban engem is tanított Kati néni. Nekünk ez a módszer sokkal jobb volt… Tehát nem az a lényeg, hogy hol tanul az ember hanem, hogy mit de leginkább, hogy kitől.

Úgy gondolom nem lehet általánosítani sem a falusi, sem pedig a városi iskolákat, és nem lehet földrajzi elhelyezkedésük alapján besorolni azokat egy táblázatba. Hogy mennyire így gondolom azt az is bizonyítja, hogy nemrég (egyéb okok miatt) felmerült, hogy fiaim iskolát váltsanak. Ekkor az első ami szóba jött az a somogyszobi iskola volt. Tehát ha csak a tanulmányi előrehaladásukat venném figyelembe a gyerekeimnél, nyugodt lelkiismerettel íratnám őket Somogyszobra. Annak, hogy ők Nagyatádra járnak iskolába nem más oka van mint a sport. Mindketten versenyszerűen sportolnak és jelenleg igazolt játékosok. Edzéseik korai kezdete miatt nehéz lenne az itteni tanulás mellett a bejárás. Különböző iskolai sportversenyeken (ahol mi is érdekeltek vagyunk) találkozom a somogyszobi gyerekekkel. Ilyenkor látom, hogy a sport lehetősége is meg van az idejáró gyerekeknek, ami hiányzik az a kis létszám miatt van. Hiszen ha nem egyéni hanem csapatos sportról van szó nem mindegy az adott testnevelő tanárnak hány gyerek közül kell kiválogatnia és összeállítania egy csapatot.

Jelenleg egy fittnes terem üzletvezetője vagyok és bátran ki merem jelenteni, nekem semmilyen hátrányom nem származik abból, hogy ált. iskolai tanulmányaimat somogyszobon végeztem.

Nagy Annamária

Somogyszob, 2007.03.02.