Bogdán Szabolcs emlékezése
A nevem Bogdán Szabolcs! Én 1995-ben hagytam el a számomra és számos barátom számára oly sokat jelentő Somogyszobi Általános Iskolát.
Hogy mit is jelentett nekem az általános iskola, pontosabban a Somogyszobi Általános Iskola?
Igazán eddig is tudtam, hogy milyen fontos az alapismeretek elsajátítása, a beilleszkedés egy közegbe, megszokni a rendet, megtanulni, hogy hogyan kell tanulni de, igazán csak most szembesülök ezekkel az egész életünket meghatározó dolgokkal. Ugyanis jelenleg a főiskolás éveim végén tartok ahol 2 hónapos tanítási gyakorlatomat töltöm. Tanítok! Eddig is tanítottam de úgy igazán most kerültem szembe, azzal hogy milyen nagy felelősség a tanári asztal azon másik végén ülni. Minden szó, minden megnyilvánulásunkkal nagyban tudjuk befolyásolni a velünk szemben ülő gyermeket.
De most nem is magamról beszélnék, hanem az általános iskolámról! Az iskoláról, amire mindig nagy szeretettel gondolok vissza, ahol nagyon szép és számomra sikeres gyerekkoromat töltöttem. Miközben írom ezt a kis levelet is felidéződnek bennem azok a szép emlékek melyek miatt a mai napig, szívesen térek vissza Tomor tanár bácsi irodájába, az iskola falai közé. Amit nem fogok elfelejteni? Semmit nem fogok! Szívesen gondolok vissza a hétfő reggeli matek órákra Erzsi nénivel, ahol a „Bundesliga„ történéseit beszéltük meg Petivel, vagy Marika néni fizika óráira, amiket élveztem és közép, illetve főiskolás éveimben is kitartott a tárgy iránt való érdeklődésem. S persze amit nem hagyhatok ki az Feri bácsi testnevelés órái, edzései. Mai napig hallom a tornaterem dübörgését mikor megmérkőztünk a nyolcadik osztállyal, Feri bácsi humorára, ami mindig színt vitt napjainkba. A mai napig, ha az utcán látom Feri bácsit, legszívesebben megállnék és órákig beszélgetnék vele. S nem hagynám ki az első osztályfőnökömet sem Detti nénit akire mint a világ legszebb tanítónőjére tekintettünk elsősként - persze most is- s figyeltük minden szavát - kinek segítségével átestem a tanítóképző ének alkalmassági szűrőjénJ-. Rám még Rátky Kati néni és Rátky Gabi néni –akinél a legjobb eredményemet értem el alsóban - nagy hatással voltak. Tündi nénire a napköziből, aki szintén különös figyelmet fordított rám, s azt a kis skót juhász kiskutyát sem feledem sohaJ. Ile néni, Csiszár tanár bácsi, Spanics tanárnő, a konyhásnénik a menzáról - azt az ízvilágot mai napig őrzöm magambanJ- …senkit nem szeretnék kihagyni igazából. A táborozásokat Fonyódligeten, az osztálykirándulásokat Zalakaroson… stb. S külön fejezet járna a felsős osztályfőnökünk Ujvári Tomor tanár úrnak. Az osztályfőnöknek, a pedagógusnak, a barátnak, az igazgatónak, a falú kultúra felelősének. Akihez mai napig hazajárunk, akár pár perc erejéig is de szívesen tesszük.
Annyit írnék még hogy köszönet minden tanárnőnek, tanár úrnak, napközis tanárnőnek akik mind az iskolapadban s azon kívül segítettek, útnak indítottak minket hogy megálljuk a helyünket bárhol ahova az élet sodor minket, oda ahonnan írom ezt a kis levelet.
Hol is vagyok? Általános iskola után egy kis kitérővel a Nagyatádi Ady Endre Gimnázium hallgatója lettem, ahonnan hasonló jó érzéssel távoztam Székesfehérvárra ahol Idegenforgalmi technikusként végeztem s megszereztem egy angol középfokú nyelvvizsgát. Jelenleg Győrben a Nyugat-Magyararországi Egyetem Apáczai Csere János Karon tanító-művelődésszervezőként hamarosan végzek. Mellette az iskola Hallgatói Önkormányzatában, mint programszervező tevékenykedem.
Ennyi lenne röviden, de azok az évek, amiket régi iskolánkban töltöttünk, mindig beszélni fogunk.
Bogdán Szabolcs
Győr, 2007. február 26.
